Ego Kung-Fu

Felháborít a dolog és beszólok annak aki nem adja át a helyét, mégis mit képzel magáról? Kedvesen felszólítom az utast, hogy legyen szíves átadni a helyét, hiszen ő is láthatja, hogy a kismamának nagyobb szüksége van rá, mint neki. Nincsen hozzá semmi közöm, csendben maradok.

Megmondom neki a véleményemet, jól helyreteszem az illetőt. Nem szólok semmit, nem akarok veszekedni, nem ér annyit az egész. Rászólok hogy elnézést, de én voltam itt előbb, majd a pénztároshoz fordulok és tovább nem foglalkozom az illetővel.

Leszidom őket, hogy mégis mit képzelnek, hol érzik magukat? Megpróbálom nekik elmagyarázni, hogy miért zavar engem ez a kép, és nyomatékosan megkérem őket, hogy vegyék le. Nem szólok semmit, örülök, hogy jóban vagyunk, amúgy meg olyan rendesek.

Halk, határozott hangon megmondjuk, hogy ilyen stílusban nehéz lesz tárgyalni, és fontosabb lenne talán ahhoz nekilátni. Meghúzzuk magunkat, elvégre a mi hibánk az egész. Mi is feldühödünk és elkezdünk veszekedni vele, hogy lehet ennyire értetlen?

Elegünk van abból, hogy mindenbe beleszól ezért jól kiosztjuk. Ráfért már! Elmagyarázzuk neki, hogy mi nagyon jól érezzük így magunkat, és megkérdezzük, hogy miért zavarja őt az adott dolog. Nem mondunk semmit, elvégre az anyósokkal jóban kell lenni.

Á, mindek szóljak bármit, úgysincs értelme. Megpróbáljuk elmagyarázni, hogy mi is pont ugyanannyit dolgozunk mint ő, ezért úgy lenne igazságos, ha megosztanánk a házimunkát. Nem bírjuk tovább, nem vagyunk házicselédek, itt az ideje hogy ezt megértse. Rápirítunk amint hazaér.